vissza

 

Pszicholingvisztika

Előadás a PTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskolájában

I. éves doktoranduszhallgatók számára

Pécs, 2008 őszi szemesztere

 

 

Elérhetőségeim:

 

 

email: szepe@nytud.hu

honlap: www.szepejudit.com

az előadások anyagai: www.szepejudit.com/oktatas/pszicholingvisztika

 

 

 

Ajánlott olvasmányok a 2. előadáshoz:

 

Eysenck, Michael W. – Keane, Mark T.: Kognitív pszichológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1997. 11–51; 215–382.

 

        kreativitás, mentalizmus, információfeldolgozás: ezzel a szemléletváltással születik meg a pszicholingvisztika az 1960-as években

        összehasonlítva a pszicholingvisztikát a behaviorizmussal:

 

behaviorista nyelvpszichológia

pszicholingvisztika

központi kategóriája: a szó

(hogyan használjuk a szavakat dolgok jeleiként)

központi kategóriája: a mondat

(hogyan hozunk létre és értünk meg ismeretlen mondatokat)

a nyelvelsajátítás = tanult viselkedés

a nyelvelsajátítás = velünk született, univerzális szabályrendszerre alapul

új létrehozása: analógia alapján

új létrehozása: szerkezetelemzéssel

 

 

5. A pszicholinvisztika első korszakai

 

        Chomsky hatása → az első pszicholingvisztika szemlélete generatív („generatív pszicholingvisztika”)

        a generatív pszicholingvisztika fő törekvése: megmagyarázni a kreativitást

        három kiinduló hipotézis a kreativitás magyarázatára:

1.      A beszélő fejében olyan implicit szabályok vannak, amelyek formálisan generatív grammatikát alkotnak (izomorf struktúrák és műveletek).

2.      A nyelvelsajátítás = ennek a szabályrendszernek a létrejötte a gyermek mentális rendszerében.

3.      Az emberi nyelvhasználat ingerfüggetlen.

        a generatív pszicholinvisztika követi Chomsky elméletének változásait

        kísérleteket végeztek, hogy bebizonyítsák a grammatika fogalmainak, struktúráinak mentális realitását

o       az 1. korszak: Chomsky ’57 hatására: a transzformáció mint mentális művelet (George Miller nyomán)

§         a transzformációs modell: cselekvő–állító–kijelentő magmondatokon végbemenő transzformációk hozzák létre a kérdő, tagadó, szenvedő mondatokat (és ezek kombinációit)

§         Miller: egyáltalán nem kézenfekvő, hogy a grammatikai szabályok azokról a mentális folyamatokról szólnak, amelyek tényleg működnek, amikor kimondunk egy mondatot → kísérleti érvek szükségesek

§         a kísérletek kiinduló hipotézise: a mondat kimondásakor a transzformációnak mint grammatikai műveletnek megfelel valamilyen mentális művelet

§         mutató: az idő: ha egy átalakítás több transzformációt igényel, akkor hosszabb ideig is tart

§         1. kísérlet: cselekvő–állító mondat átalakítása

·         szenvedő–állítóvá (1 transzformáció):

The boy liked the girl. → The girl was liked by the boy.

·        szenvedő–kérdővé (2 transzformáció):

The boy liked the girl. → Was the girl liked by the boy?

eredmények:

·        több transzformáció több időt igényel

·        a transzformációk additívak (a kérdő–szenvedő átalakítás időtartama megegyezik a kérdő és a szenvedő átalakítás idejének összegével)

§         2. kísérlet: a mondatokat az emlékezeti tárolásban átkódoljuk magmondat + transzformációk formába → a transzformációkat később el is felejthetjük, a magmondat megmarad (transzformációhozzáadás nincs)

§         3. kísérlet: több transzformáció erősebben igénybeveszi-e a memóriát?

mondat + független szósor → visszamondani a mondatot és a szósort

eredmény:

·        minél több transzformáció van egy mondatban, annál kevesebb független szóra emlékszünk →

·        annál nagyobb helyet foglal el az emlékezeti tárban

§         bírálat (Fillenbaum 1966):

·        nem igaz, hogy a felidézési hibák során egy mondat transzformációsan mindig egyszerűbbé válik → válhat bonyolultabbá is:

Az ajtó zárva van. mondatot

úgy is felidézhetjük, hogy

Az ajtó nincs nyitva.

(transzformáció-hozzáadás)

de

Az ajtó nincs nyitva. mondatot

sosem idézzük fel úgy, hogy

Az ajtó nyitva van.

(transzformáció-törlés) →

·        nem a szerkezetet jegyezzük meg, hanem a jelentést

·        ha a transzformáció-törlés megváltoztatná a jelentést, nem veszítjük el

·        sőt hozzá is adhatunk transzformációt → az eredetinél bonyolultabb transzformációs struktúrát őrzünk meg az emlékezetben

§         Összefoglalva: a kísérletek számára a transzformációs nyelvtan  

·        már nem egyszerűen mondatelméleti modell, hanem a nyelvhasználó mondatprodukciós modellje

·        feltevés a mondatprodukcióról:

o       a transzformációknak van mentális realitásuk

o       a mondatprodukálás mentális folyamata megfelel a a transzformációs levezetés menetének

o       a 2. korszak: Chomsky ’65 nyomán: a felszíni és a mélyszerkezet pszichológiai realitásának kísérleti kutatása

Chomsky ’65: a mondatok generálásának folyamata:

§         a generáló (szintaktikai) komponens: bázisszabályok + transzformációk

·        bázisszabályok (= újraíró szabályok) létrehozzák a mélyszerkezetet (a mondat összetevői, az összetevők felépülése, egymáshoz való viszonyuk)

·        a mélyszerkezet:

o        minden olyan szerkezeti információt tartalmaz, amely szükséges a mondat szemantikai értelmezéséhez

o       nincs lineárisan rendezve, a viszonyokat az újraíró szabályok határozzák meg

·        a transzformációk:

o       a mélyszerkezetet alakítják felszíni szerkezetté

§         törölhetnek egy elemet (újat nem adhatnak hozzá!)

§         egy mondatot egyetlen összetevővé rövidíthetnek

§         jelentésőrzők

§         az interpretáló komponensek: a szintaktikai szerkezetet értelmezik

·        szemantikai komponens: jelentést rendel a mondathoz

·        fonológiai komponens: fonológiai leírást rendel a mondathoz

§         a felszíni szerkezet igazolása: percepciós kísérletekkel

·        első vizsgálatok (Fodor–Bever–Garrett 1963–1966): a kattanásokat a felszíni szerkezet nagyobb elágazásaihoz lokalizálták (ezek „magukhoz vonzzák” a kattanásokat → léteznek)

·        későbbi vizsgálatok (Bever–Lackner–Kirk 1969): a percepciós eltolás csak olyan felszíni határoknál van, amelyek egyben mélyszerkezetileg is határok (= csomópontok)

A fiú látta a fuldokló hölgyet az áradó folyóban.

(nincs mélyszerkezeti határ)

A fiú látta, hogy a hölgy fuldoklik az áradó folyóban.

(van mélyszerkezeti határ)

§         a mélyszerkezet igazolása: emlékezeti és tanulási vizsgálatokkal

·        kiindulás: a mondatok emlékezeti tárolása = mélyszerkezet + transzformációk formájában

·        kísérlet mondattani kétértelműséggel:

A könyvtáros ellenőrzése elkerülhetetlenné vált.

o       a kétértelműség forrása: ’a könyvtáros ellenőriz’ vagy ’a könyvtárost ellenőrzik’

o       hipotézis: beállítódás alakítható ki az egyik vagy a másik értelmezésre

o       1. lépés: csak egy irányban értelmezhető mondat hallgatása:

Az állatok etetése tilos.

o       2. lépés: a kétértelmű mondat meghallgatása

o       3. lépés: a két értelmezés két képen

o       eredmény: a nem kétértelmű mondat előfeszítési hatása → ’a könyvtárost ellenőrzik’ kép választása

·        tehát a felszíni és a mélyszerkezetnek van pszichológiai realitása

§         Összefoglalás: a mondat produkálásának menete megfelel a nyelvtani levezetés menetének:

·        mélyszerkezet → transzformációk → felszíni szerkezet → szemantikai és fonológiai interpretáció → a közlemény észlelhetővé válik →

·        a feldolgozás (dekódolás) ugyanez az út, csak visszafelé →→

·        mind a mondatprodukcióhoz, mind a mondatfeldolgozáshoz szükséges egy mentális realitással rendelkező transzformációs grammatika →

·        először jelenik meg az a felfogás, hogy a beszédlétrehozásnak és a beszédfeldolgozásnak vannak közös folyamatai:

·        egy mondatnak ugyanolyan strukturális leírással kell rendelkeznie, akár létrehozzuk, akár feldolgozzuk →

·        a nyelvhasználó fejében olyan transzformációs nyelvtannak kell lennie, amely érvényes mind a produkció, mind a feldolgozás esetében

·        a mondatfeldolgozás Chomsky–Miller-féle modellje: két feldolgozó blokk

o       1. blokk: felszíni szerkezetet rendel a fonológiai formához

o       2. blokk: transzformációkkal megállapítja, milyen mélyszerkezetből származhat ez a felszíni szerkezet

 

o       a 3. korszak: a kompetencia/performancia dichotómia mentális realitása

§         kezdetben a pszicholingvisták elfogadták a kompetencia/performancia dichotómiát:

·        a grammatika a kompetenciát írja le (= a beszélő ismerete anyanyelvére vonatkozóan)

·        a nyelv használatát biztosító mentális mechanizmusok leírása nem azonos a kompetencia leírásával

·        a performancia kutatása bizonyos (pl. emlékezeti) korlátok kutatását jelenti:

·        vannak mentális rendszerek, amelyek kívül vannak a grammatikán, de belejátszanak a nyelvi teljesítménybe (emlékezet, feldolgozási korlátok) → korlátozzák a kompetencia tökéletes működését

·        ez a performanciaelmélet negatív programja (hiszen a korlátozások iránt érdeklődik)

A fiú, akit a lány, akit a ló megharapott, megkarmolt, elszaladt.

·        a jól formált mondat értelmezhetetlensége performancia­korlátokból ered → performanciatényezők belejátszhatnak a jólformáltsági ítéletekbe és a nyelvi teljesítménybe

·        ugyanakkor nem vizsgálják azt a kérdést, hogyan lesz a kompetenciából (a tudásból) tényleges pszichikus mechanizmus, amely alapjául szolgál a tényleges nyelvi tevékenységnek

§         a performancia negatív programjának kritikája (Fodor–Garrett):

§         új komptencia/performancia dichotómia értelmezés: kettős dichotómia

·        1. a tudás vs. korlátozás és más ismeretek

·        2. a tényleges tevékenység és a mögötte álló mechanizmus

§         a második dichotómia a pszichológia minden területén érvényes (fel kell tárni a megfigyelhető teljesítmény mögötti mechanizmust)

§         ez a szemlélet már előremutat a mai kutatások felé: ha nemcsak a kompetencia határozza meg a performancia lehetőségeit, hanem a performancia visszahat a kompetenciára, akkor a pszicho­ling­visz­ti­ká­nak nem az a feladata, hogy grammatikai kategóriák mentális realitását igazolja, hanem azt kell kutatnia, milyen mentális stratégiákat használ a hallgató, amikor megérti, létrehozza, felidézi a mondatokat

§         az egyik ilyen stratégia a ha → akkor algoritmusok használata:

·        ha egy főnéven nincs rag, akkor a feldolgozó rendszer alanynak fogja venni

·        ha van rajta -t rag, akkor tárgynak

§         egyidejűleg több stratégia is érvényesülhet:

·        (A) Mondat elején álló főnév → Vedd alanynak!

·        (B) Hátul álló főnév → Ne vedd alanynak!

·        (C) Főnév rag nélkül → Vedd alanynak!

·        (D) Főnév és van -t ragja → Vedd tárgynak!

§         (C) és (D) elkülöníti az alanyt és a tárgyat

§         de van, hogy ezek a stratégiák nem adnak jó eredményt, esetleg félre is vezetnek, és az elemzés később szakaszában felül is kell bírálni őket, pl.:

Józsi szereti a lányod.

§         a (C) stratégiát kellene alkalmazni, de így két alany lesz →

§         az (A) stratégia dönt a kettő közül

A barátnőm megszerette az igazgató.

§         (A) és (C) stratégia egyaránt a barátnőm-et jelöli ki alanynak →

§         de így nincs tárgy →

§         amikor eljutunk az igazgató szóig, felül kell bírálnunk a döntést és tárggyá tenni a barátnőm-et

§         az ilyen mondatok feldolgozása időigényesebb

        a pszicholingvisztika további korszakaiban még egy ideig hűen követte a generatív grammatika elméleti keretét (generatív szemantika, esetgrammatika), míg végképp rátalált saját útjára, a kognitív megközelítésre, amely a nyelvhasználat műveleteit információfeldolgozó keretben értelmezi

        rövid előzetes a kognitív pszicholingvisztikai megközelítésről:

o       a 60-as években a nyelvészet és a pszichológia kapcsolatát a két tudományág egy-egy területe valósította meg:

§         egyfelől a generatív grammatika

§         másfelől a kísérleti pszichológia ún. kognitív ága

o       Mi is az a kognitív pszichológia?

§         nincs teljesen egységes értelmezés

§         2 fő összetevője van:

·        1. kutatja a megismerési folyamatokat és azok fejlődését

·        2. az emberi megismerő tevékenységet információfeldolgozásnak tekinti 

o       a kognitív pszicholingvisztika a nyelvi tevékenységet szintén információ­feldolgozásnak tekinti, és információfeldolgozó modellekkel próbálja leírni

o       jelentős változások a pszichológiában:

§         visszatérnek olyan fogalmak, amelyeket a bevahiorizmus száműzött: figyelem, emlékezeti tárolás, képzelet, tehát:

·        ismét kutatási témák lesznek a magasabb pszichikus funkciók

·        a behaviorista inger–válasz sémához képest előtérbe kerülnek a belső folyamatok (ez párhuzamos a generatív szemlélettel: nyelvi kompetencia, anyanyelvi intuíció)

§         nemcsak a kutatási témák változtak meg, hanem egységessé válik a szemlélet: az ember = információfeldolgozó, -tároló és átalakító rendszer

·        nagy inspiráció a számítógép kutatása és fejlesztése

·        a számítógép metafora megjelenik a humán tudományokban:

o       pszichológiában: az ember kognitív teljesítményét olyan explicit, kísérletileg ellenőrizhető modellekkel próbálják leírni, amelyek képesek mindannak az elvégzésére, amire a modellált rendszer, vagyis az ember (persze csak inputnak meg az outputnak kell egyeznie, de néhány kutató azt tűzi ki célul, hogy a modellek tényleg azt is tegyék, amit az ember tesz mentálisan egy feladat elvégzése közben)

o       generatív nyelvészetben: szintén explicit modellel akarja reprezentálni a kompetenciát, annak belső szerkezetét

·        jelentős tartalmi különbség a generatív elmélet és a kognitív pszichológia között:

o       a kognitív pszichológia modelljei tényleges folyamatokat, mentális mechanizmusokat kívánnak reprezentálni (azt, ami tényleg lezajlik az idegrendszerben)

o       a generatív elmélet: nem az idegrendszeri folyamatokat akarja reprezentálni, hanem a beszélő ismeretét (abban az értelemben explicit módon, hogy pl. a grammatikának önmagában el kell tudnia dönteni, hogy egy mondat hozzátartozik-e egy nyelvhez vagy sem)

o       még ennél is szorosabb kapcsolat a generatív pszicholingvisztika és a kognitív pszichológia között:

§         egyfelől a kognitív pszichológia hat a pszicholingvisztikára: megjelennek a performanciamodellekben a kognitív pszichológia folyamatmodelljei → ez annak a mintájára történt, hogy a pszichológusok úgy gondolták, hogy kognitív folyamatok feldolgozási szakaszok szekvenciális sorozatából áll (pl. ha megjelenik egy inger, akkor:

·        először alapvető perceptuális folyamatok mennek végbe

·        aztán figyelmi folyamatok

·        majd a perceptuális feldolgozás eredménye átkerül a rövid távú memóriába

·        aztán ismétlés

·        végül átkerülés a hosszútávú memóriába

ehhez hasonló szekvenciális sorozatok a mondatfeldolgozás első szekvenciális modelljei is (részletesen később)

§         másfelől a kognitív pszichológia átvesz egyes fogalmakat a nyelvészetből és a pszicholingvisztikából, s ezekkel igazolja elméleteit (pl. a vizuális alakfelismerés kutatásában alkalmazzák a megkülönböztető jegyek fogalmát: ez eredetileg a nyelvészettől függetlenül vált az elmélet fogalmává, később azonban az, hogy a fogalom a nyelvészetben is működik, megerősítette a bizalmat abban, hogy a megkülönböztető jegy fogalmának van heurisztikus értéke – független bizonyíték)

        Összefoglalás: a generatív nyelvészet jelentős hatást gyakorolt a pszichológiára:

o       felgyorsította a behaviorista szemléleten való túllépést

o       a hatás azért volt ilyen gyors, mert összhangban állt a pszichológia saját tendenciáival: azzal, hogy a viselkedést ne jelenségszinten írják le, hanem a belső,  pszichikus folyamatokat modellálják

 

 

vissza